Maori tetoválás

A hagyományos maori tetoválás, a ta moko vagy moko annyiban különbözött más polinéziai népek eljárásaitól, hogy a jelek beírásával sebhelyet hoztak létre. A legtöbb polinéziai tetoválás a fésűszerű eszközök miatt egyenes  vonalú geometriai ábrákból áll, ugyanakkor a maori tetoválás ívelt vonalakat alkalmaz, s a minták alapja a spirál. A maori tetoválást lendületes vonalak jellemzik, s azok a sajátos motívumok ismétlődnek benne, amelyek az új-zélandi maori nép más alkotásaiban, például faragásokban és szőttesekben is megjelennek. Az arctetoválásokon a páfránylevélhez hasonló spirál mintákat fedezhetünk fel, amelyek szervesen hozzátartoznak a maori művészethez. A hagyományos maori tetoválás mestere - a tohuga-ta-mako -két külömböző mintát alkalmazott: az egyik festett vonalból állt, a másikban sötét volt a háttér, s maga a minta nincs befestve....

A maori tetoválások az arc kontúrjait követték, és viselőjük egyedi arckifejezését hangsúlyozták. A test egyéb részeire, így a fenékre és a combra kerülő tetoválások is a természetes körvonalakhoz igazodtak....
...A rabszolgák és a közemberek kivételével minden férfi arcát, többségüknek pedig más testrészeit is tetoválások borították....
...A maorik csontból vagy fémből készült kis, véső alakú eszközökkel tetováltak, amelyet festékbe mártottak, majd kalapáccsal ütögették. A mokót jellemző domborulatok és barázdák kialakításához az eszközöknek mélyen a húsba kellett hatolnia, s a vágás néha átütötte az arc húsát. A művelet erős fájdalommal és bő vérzéssel járt, de a büszke maori harcosok mozdulatlanul tűrték....
A részlet megtalálható Vince Hemingson : Tetoválás - A testdíszítés művészete című könyvében.

Egy ilyen tetoválás elkészítése ma már nem jelent problémát bár egyeseknek még ez is fájhat. Ők tekintsék ezt a saját beavatási szertartásának.